Túl a szüreten
A Béres Szőlőbirtok szakemberei a 2023-as évjáratról
Szeptember 10-én kezdődött és november 7-én ért véget az idei szüret a Béres Szőlőbirtokon. Kétségkívül ez a legizgalmasabb és legfontosabb időszak egy borászat életében, hiszen egész évben azért dolgozunk, hogy végül a lehető legjobb minőségű szőlőt szüretelhessük le, amelyből – reményeink szerint – a legszebb borok készülnek. Ebből az apropóból beszélgettünk a birtok főborászával, Jarecsni Jánossal és Götz Attila szőlészeti vezetővel.
Sűrű, dolgos időszakon vagytok túl, hogyan értékelnétek az idei évjáratot?
Jarecsni János: Nem mondanám könnyű évjáratnak a 2023-at! Leginkább növényvédelmi szempontból volt nagyon izgalmas ez az év, de Götz Attila szőlész kollegám jó munkát végzett, és így végül szép termést sikerült betakarítanunk. A tavalyi aszályos év után jól jött, hogy idén összességében kellő mennyiségű csapadék esett, ez minőségi és mennyiségi szempontból is jót tett a termésnek. Az már most látszik, hogy száraz boraink szép gyümölcsös jegyekkel és kiegyensúlyozott savszerkezettel rendelkeznek, azt gondolom, hogy ezek kiemelkedőek lesznek. A 2023-as évjáratú pezsgőnknél pedig jelenleg az alapbor derítésénél járunk, de már most nagyon ígéretesnek tűnik.
Götz Attila: A szüret vége felé valamivel több eső esett, mint amennyi ideális lett volna, ez nem igazán kedvezett a még kint lévő szőlőnek, és így az édesboroknak. A cukrosodás sem a szokásos mértékben zajlott idén a borvidéken. Bár aszút nem készítettünk ebben az évben, de azért végeredményként szép késői szüretelésű sárgamuskotály és édes szamorodni borok kerültek a pincébe.
Ezek alapján elmondható, hogy a nehézségek ellenére jól sikerült a szüret. Mi volt számodra ebben a legjobb?
J.J.: Egy szüret mindig kihívásokkal teli, az átlagosnál megterhelőbb időszak egy borászat számára, de köszönhetően a remek csapatmunkának, sikerült minden feladatot jól teljesítenünk. Örülök annak, hogy azokat a borokat, amiket terveztünk jó minőségben el tudtuk készíteni. Számomra a legjobb dolog, hogy most is számíthattam a munkatársaimra és egy jó csapatként dolgoztunk együtt!
G.A.: Nekem elsőre a szép, napos ősz jutott eszembe, de igazából a szőlő minősége és elfogadható mennyisége az, ami számomra a legjobb volt!
És mi jelentette a legnagyobb kihívást?
J.J.: Borász szemmel a legnagyobb kihívás a megfelelő szüreti időpont kiválasztása volt, annak érdekében, hogy a lehető legtökéleteseb technológiai érettségben tudjuk szüretelni a szőlőt az elkészíteni kívánt borainkhoz. Sok esetben egy-egy próbaszüret alakalmával nagyon lassú érést tapasztaltunk, ezért türelmesnek kellett lennünk.
G.A.: Mint az egész hazai agráriumban, itt is problémát jelent a megfelelő munkaerő biztosítása. A nálunk dolgozó szőlőmunkások létszámát minden évben a szüret idejére fel kell bővíteni, hogy a kívánt mennyiségű szőlőt az adott napon le tudjuk szedni, és ez mindig kihívást jelent. Szerencsére az évek során már kialakult egy „mag”, akikre tudunk építeni.
Mit csináltok most, hogy véget ért a szüret?
J.J.: A szüret végeztével boraink egy része már kierjedt, ilyenkor megtörténnek az első fejtések, szűrések. Az új borok kóstolása során már elkezdjük a próbaházasításokat is. Vannak azonban később szüretelt édes boraink, melyek még erjedés közben vannak, ezeket folyamatosan nyomon követjük, figyeljük az intenzitásukat, várva, mikor kell egy-egy erjedést megállítanunk. Ez az időszak szolgál a szüreti adminisztrációs munkák elvégzésére is. Ha nem is ez a legizgalmasabb része ennek a szakmának, de ez is hozzátartozik egy borász életéhez.
G.A.: A szőlőültetvényben még zajlanak munkák, hamarosan kezdődik a metszés. Közben a megmaradt birsalmák feldolgozásával is foglalkozunk. A munkám sajnos túlnyomó részt most az irodába koncentrálódik, ilyenkor készítem el a szüreti jelentést és végzek el más adminisztratív feladatokat. Egy biztos, unatkozni ezután sem fogunk… Aki nem hiszi, járjon utána!
