Egy legendás dűlő legendás borai
A Lőcse-dűlő a Béres Szőlőbirtok 45 hektáros szőlőültetvényének egyik különösen fontos, 15 hektárnyi területe, a Tolcsva-Peres-hegy (420 m) délnyugati-nyugati fekvésű része.
A Béres Szőlőbirtok 2002-es alapításakor mindössze a Lőcse-dűlő alacsonyabban fekvő tíz hektárján volt művelt szőlő. Ennek terméséből készítettük el 2003-ban az első Béres borokat. A területet, amely közvetlenül a birtokközpont felett található, a nyolcvanas évek elején telepítették be az akkori tulajdonos, az Állami Borkombinát irányításával. Magunk közt mi egyszerűen „öreg-Lőcsének” hívtuk, így különböztetve meg a magasabb fekvésű, 2005-ben a parlagon újonnan telepített furmint ültetvénytől, az „új-Lőcsétől”. 2020 után az „öreg-Lőcse” megújítása mellett döntöttünk, egy 5000 tőke/hektáros, modern ültetvényt alakítottunk itt ki.
Valójában ezen a dűlőn kezdődött minden.
Ideérkezésünkkor itt megállva, innen szétnézve szeretettünk bele Erdőbényébe. 2003-tól már sorra készültek terméséből a Lőcse Furmint boraink, melyek az évek során a pincészet ikonikus száraz boraivá nőtték ki magukat. A nagytestű, mélységet rejtő, hordóban érlelt furmintok kedvelői számára valóban izgalmas tételek ezek, okkal lettek hazai és nemzetközi borversenyek díjazottjai, és sok borértő kedvencei.
Évjáratai rendre nyerték a Pannon Bormustrák, az Országház Bora, a Semmelweiss Egyetem Bora, a VinAgora, a Decanter World Wine Awards, az International Wine Challenge, a Challenge International du Vin és sok-sok más verseny díjait. A 2007-es Béres Lőcse Furmint Robert Parker nemzetközi borszakíró weboldalán, Neil Martin borszakértő tesztjében a legmagasabb pontszámot (93) kapta az értékelt száraz fehérborok között. Ezek az eredmények számunkra is azt erősítették meg, hogy a Tokaji borvidéken érdemes és kell is a száraz furmintok készítésével magas szinten foglalkoznunk.
Mesélő múlt
Mindig érdekelt minket a hely, ahová tartozunk, amihez „közünk van”. Így van ez Tokaj-Hegyaljával is. Fontos számunkra évszázados, a középkorig visszanyúló történelme, évmilliókat magában foglaló geológiai múltja. A Tokaj-Hegyalja történelmét is kutató történész barátaink (Zelenák István, Nagy Kornél) munkásságának köszönhetően számos érdekes adat került napvilágra a Lőcse-dűlőről is. Megtudtuk, hogy a dűlő első ismert tulajdonosa egy Gotki (Gothky) nevű lőcsei polgár volt, aki a területet a 15. század végén a lechnicei kolostorra hagyományozta. Egy 1507-es feljegyzés szerint a dűlőt az adományozó után Gotki szőlőnek nevezték el.
Miért Lőcse?
A magyarázathoz egészen a 16. századig kell visszamennünk: ekkor vásárolt ugyanis Lőcse város szőlőtermelésre alkalmas birtokot Erdőbénye környékén. Ehhez a területhez 1577-ben a Szabó családtól jutott hozzá, és mivel szokás volt a területeteket az előző tulajdonosról elnevezni, 1578-tól kezdve a lőcsei számadáskönyvekben Szabó György szőlő néven szerepel. A kiváló adottságú terület később I. Rákóczi Györgynek is felkeltette az érdeklődését, aki 1623 és 1644 között több hullámban lényegében erőszakkal elfoglalta. A ma használt Lőcse elnevezés 1644-től kezdett elterjedni.
Családunk különös értékként tekint a felvidéki kapcsolatra, ezért a Borászat birtokavatójára 2006-ban meghívtuk Lőcse város akkori polgármesterét, aki személyesen el is jött hozzánk. A birtok alapítói, Béres József és Klára két évre rá viszonozták a látogatást, 2010-ben egy kellemes polgármesteri találkozó volt nálunk, és a 15 éves évfordulónkon ismét vendégünk volt a lőcsei városvezetés. Így ért össze a múlt és a jelen.
A szőlőművelés szempontjából a terület geológiai története és az ebből adódó jelenkori talajadottságok is rendkívül érdekesek: az Erdőbényei-medence felszíni építőanyagai kizárólag vulkáni eredetűek. A Lőcse-dűlőben az alapkőzetet körülbelül 100 méter mélységig főleg riolittufa és kisebb részt riolit-habláva alkotja.
A szőlőtermesztés a riolittufán kialakult agyagos málladéktalajon, helyenként nyiroktalajon történik. Ezek magas agyagtartalmuknál fogva jól tartják a csapadékvizet, ugyanakkor a meredek lejtők miatt a hegyoldalon lefolyó víz komoly talajeróziót okoz.
Egy séta a Lőcse-dűlőben valóságos kőzettani élmény! Az agyagos málladéktalajban a riolittufa-törmelékek mellett a hegy felsőbb részéről származó lávakőzet-darabokat, riolitot, horzsakövet és obszidiánt, valamint utóvulkáni forróvizes kőzetátalakulás során képződött ásványokat, kovakövet és opált is találhatunk.
2018-ban avattuk fel a Lőcse-dűlőt részletesen bemutató „A szőlőtermesztő ember és a táj” tanösvényünket. Érdemes felkeresni és saját szemmel megnézni, átélni mindazt a csodát, amelyet a Lőcse-dűlő adhat nekünk. A kirándulás után a birtok teraszán megpihenve, egy pohár Lőcse Furmintot kortyolgatva úgy fogjuk érezni, egy pillantásnyira megállt az idő, s mi is a nagy egész részei vagyunk.
