Jeles kövünk, a zempléni obszidián - beszélgetés dr. Kiss Gábor geográfussal
A Bor, mámor, Bénye fesztivál keretében „hegyi kincskeresésre" hívjuk vendégeinket a Béres Szőlőbirtok tanösvényére, a Lőcse-dűlőbe. Túravezetőnk dr. Kiss Gábor geográfus, a Tokaj-hegyaljai kőzetek és a zempléni obszidián szakértője lesz, akitől sok érdekességet hallhatunk majd a helyszínen is azokról a kőzetekről, melyek a szőlőtermesztés szempontjából is meghatározóak. És hogy miért érdemes eljönni a túrára? Ezt is megtudhatjuk az alábbi beszélgetésből.
Miért kezdtél el geográfusként az obszidiánnal foglalkozni?
Szakmai érdeklődésem több mint három évtizeddel ezelőtt, földrajz szakos főiskolai és egyetemi tanulmányaim során fordult az Eperjes-Tokaji-hegyvidék felé, mely számomra hazánk legizgalmasabb tájegysége. Különösen megragadott a vulkanikus eredetű kőzetek és ásványok sokszínű világa. A hegyvidék különleges keletkezésű, változatos megjelenésű, általam a legszebbnek tartott kőzete az obszidián, amit évtizedeken keresztül csak „kerülgettem”, mind gondolataimban, mind a hegyvidéki túráim során. Az elmúlt években azonban a vonatkozó szakirodalmat tanulmányozva, a lelőhelyeket terepen is felfedezve mélyültem el e vidéken rejtőző vulkáni üveg geológiájában és kultúrtörténetében. Az obszidián felé fordulásomban tudat alatt talán az is szerepet játszhatott, hogy e jellemzően fekete színű vulkáni kőzet egyik neves kutatóját, a pusztafalui születésű, a 19. század második felében e témában számos tanulmányt megjelentető Szádeczky Gyulát őseim között tudhatom.
Miért meghatározó kőzet az obszidián Tokaj-Hegyalján?
Az Eperjes-Tokaji-hegyvidéket járva a táj szépsége mellett a lábunk elé nézve is ezer apró csodára bukkanhatunk. A különböző színekben pompázó ásványok, az opál, a kalcedon és a jáspis mellett helyenként egy változatos megjelenésű különleges kőzet is felkeltheti az ilyen apró szépségekre is nyitott túrázók figyelmét. A jellemzően fekete színű, üveges megjelenésű, fényes obszidiánra már az őskor embere is felfigyelt: az őskőkor közepétől a bronzkorig ez a jól pattintható vulkáni üveg volt az egyik legjobb minőséget biztosító szerszám-nyersanyag.
Az elmúlt évszázadban az Eperjestől Tokajig húzódó hegyvidék területén több kőkori „szerszámkészítő műhely” nyomait fedezték fel a régészek. Az ilyen őskori telepeken készült pattintott kőeszközök a korabeli cserekereskedelem fontos termékei voltak. Az obszidián alapanyagú kések, pengék, kaparók és nyílhegyek az alapanyag üveges szerkezetének és keménységének köszönhetően kivételesen élesek és tartósak voltak. Ezek a tulajdonságok, valamint a fekete vulkáni üveg különleges szépsége, anyagának ritkasága, a birtoklásából fakadó „társadalmi státusz” még inkább felértékelte ezt a nyersanyagot.
Az obszidián Európa középső területein csak a Kárpátok hegységrendszerében fordul elő, itt is csaknem kizárólag az Eperjes-Tokaji-hegyvidék területén. E vulkáni hegysor és közvetlen környezetében, sőt a távolabbi Bükk-hegységben megforduló vadászközösségek tagjai már a pleisztocén jégkor utolsó eljegesedése idején – megközelítően 100.000 évvel ezelőtt – használták kőeszközeik alapanyagaként. A helyben kitermelt nyersanyagból, helyben feldolgozott obszidián kőeszközök már az újkőkorban bizonyítottan több száz, sőt akár ezer kilométeres távolságra is eljutottak. E kőzetnek köszönhetően az Eperjes-Tokaji-hegyvidék az őskorban egyike volt kontinensünk „sűrűn lakott” térségeinek, „gazdasági és kereskedelmi központjainak”. Mivel az itteni obszidián az őskori ember szerszámkészítő készségének fejlődésében és az egész kontinensre kiterjedő cserekereskedelem kialakulásában is alapvető szerepet játszott, ez a térség az európai kultúra egyik kulcsterülete.
Miért érdekes obszidián lelőhely Erdőbénye?
A hegyvidék területén az őskori kőszerszámkészítő közösségek által hasznosított obszidián mind kialakulását, mind kőzettani jellemzőit tekintve három, térbelileg egymástól elkülönülő klasszikus geológiai lelőhely-csoportba sorolható. Ezek vulkáni üvegjei között viszonylag markáns vizuális, illetve kőzetminőségbeli eltérés tapasztalható, s utóbbiból adódóan a kőeszköz alapanyagként való felhasználásuk is különböző volt. Erdőbénye a két déli lelőhelycsoport találkozási pontjában fekszik. Határában mind a grafitszürke, szürkésfekete alapszínű „mádi típusú” obszidián, mind a 611 méter magas erdőhorváti Szokolya csúcsában tetőző egykori riolitos vulkáni komplexum fekete, üvegesebb fényű obszidiánja előfordul.
Az idei Bor, mámor, Bénye fesztivál keretében vezetett túrán fogod bemutatni a zempléni obszidiánt. Miért érdemes részt venni ezen a programon és kiknek ajánlod?
Tudomásom szerint ez lesz az első olyan tematikus, vezetett túra, amelynek központi témája a zempléni obszidián. A tájséta a fekete vulkáni üveg egyik klasszikus lelőhelyén, a Lőcse-dűlőben vezet. A résztvevők megismerhetik ennek a különleges kőzetnek a sajátos kialakulását és talán még ennél is érdekesebb kultúrtörténetét. A dűlőúton mindenki megtalálhatja a saját obszidiánját, ami mintegy 13 millió évvel ezelőtt keletkezett Földünk akkoriban egyik legaktívabb vulkáni térségében. A szőlősorok között egyéb rejtélyes tájelemeket is felfedezünk. A túra „csúcspontján”, a szőlőföldek felső végéről csodás kilátásban lehet részünk, s így tágabb környezetében is elhelyezhetjük Tokaj-Hegyalja e különleges szépségű kistáját. S nem maradhat el a szőlőhegyi túrák elmaradhatatlan programja sem: megkóstolhatjuk a túra helyszínén a Lőcse-dűlő terméséből készített borokat
Augusztus 12., szombat, 16 órától a Bor, mámor, Bénye fesztivál keretében:
Jeles kövünk, a zempléni obszidián – vezetett túra dr. Kiss Gábor geográfus vezetésével az obszidián és más hegyi kincsek nyomában a Lőcse-dűlőn, 2 Béres bor kóstolásával.
A kirándulás a Lőcse-dűlő tanösvény útvonalát követi. Előzetes regisztrációhoz kötött program! Kérjük, hogy részvételi szándékát jelezze augusztus 10-ig: [email protected]
